2008. április 20., vasárnap

Vásárhelyi túra


Pénteken játszották a férfi kosárlabda bajnokságban az alapszakasz utolsó fordulóját.
A Falco Hódmezővásárhelyre látogatott.
Már az előző, Szolnok elleni meccs után kérdeztem Csabimtól, hogy elmegyünk-e. Persze nemleges választ kaptam, hiszen majdnem 400 kilométerre van tőlünk. Aztán csütörtök este megkérdezte tőlem, hogy még mindig el akarok-e menni. Naná, hogy igent mondtam.
Szabit kérni nekem persze már késő volt, így zárásra odajött a bolthoz, bepattantunk az autóba, és letekertünk Vásárhelyre. 18 órakor kezdődött a meccs, kezdésre éppen hogy beestünk. A többiek (lehettünk vagy 20-an szombathelyiek) már nagyon vártak minket.
A mérkőzésnek számunkra tétje már nem volt, és az utolsó helyezett ellen mondhatni kötelező volt a győzelem. A csapat nem vette félvállról a meccset, az első félidőben elhúztak 20 ponttal, és a továbbiakban már csak arra ügyeltek, hogy a különbség meg is maradjon.
Nagyon kevés néző volt, lehettünk úgy 250-en összesen. Sikerült nagyon jó hangulatot teremtenünk, végigszurkoltuk a meccset, sőt, néha a vásárhelyi B-középnek is besegítettünk. :-)
Nagyon aranyosak voltak, 10-14 éves fiucskák, elkelt nekik a segítség.
A végeredmény 100-119 lett, a LEGIO vezetőjének legnagyobb bánatára. Az ő beceneve ugyanis 117, és azt szerette volna , ha ennyi pontot dobunk.
Meccs után, mivel mi nem tudtunk lemenni a pályára, a csapat jött fel hozzánk megköszönni a szurkolást, és azt, hogy ennyit utaztunk értük.
Fél 9-kor indultunk haza, és majdnem 1 óra lett mire végül is lefeküdhettem.
3,5 órát tudtam aludni, mert szombat reggel dolgozni mentem.
De akkor is megérte ez a kirándulás.
Most egy kicsi szünet következik, aztán 1,5 hét múlva jön a rájátszás, Nyíregyháza ellen.
Az első meccs itthon lesz, aztán május 3-án újra útra kelünk, ezúttal Nyíregyháza felé.
Már alig várom.

Hímzést most nem mutatok, majd talán holnap. 2 RR-is itt van a nyakamon, jó lenne befejezni őket.

2008. április 14., hétfő

Április

Mostanában olyan szinten vagyok elhavazva, hogy havonta egyszer van csak időm arra, hogy megmutassam miket böködtem.
A múlt havi termés:
A Nemton macis RR-ben Effie anyagára böködtem a szeptemberi macikát.

Aztán két szépséges RR következett, megmondom őszintén, már nem is tudom, hogy kiknek az anyagára böködtem. Szégyellem magam miatta, majd utánanézek, és beírom.
















A Teáskanna RR-ben Lancsa anyaga volt nálam. Korena hozzáállása miatt ez a kendő nagyon le van maradva, már 6 kannának kellene az anyagon lennie, pedig az enyém csak a harmadik.
Hogy faragjak a lemaradásból, előkaptam varázstűimet, és 2,5 óra alatt végeztem vele. Másnap már röppent is tovább.

A Popcorn macis RR-ben először Claudius, majd Vkagi anyagára hímeztem. Ezzel a két kendővel számomra véget ért az RR, már csak arra kell várnom, hogy az enyém visszaérjen hozzám.
Jó volt ezeket a macikákat hímezni, bár a minta nagysága miatt nem éppen RR-nek valók.




















Egy elmaradásom is lenne. A múlt hónapban valamiért kimaradt a felsorolásból Szandrah
angyalkás terítője. Az anyag nagyon érdekes. Tiszta műszál, én csak úgy ismerem, hogy terítő anyag. Semmi tartása, nagyon sűrű szövésű. A csajok az RR-ben sopánkodtam is miatta eleget, de én imádtam rá hímezni.

És végül egy kép az aktuális munkámról. A mintát Ralina tervezte, és megosztotta velünk.
SAL-ban hímezzük, Mary Poppins-t, ami gyerekkoromban az egyik kedvenc mesém volt.

A régi- új nagy szerelmemről, a kosárlabdáról sem feledkeztem meg a sok RR közepette.
Nagyon összesűrűsödtek az események, bajnoki és kupameccsek követték egymást 3 napos időközökkel. A nagyszombati székesfehérvári meccsen nagyon megfáztam, utána egy hétig lázasan feküdtem. Azóta már úgy-ahogy meggyógyultam, de a hangom azóta sem jött vissza, még mindig nagyon rekedt vagyok. Ebben az is közrejátszik, hogy nagyon sokat kell beszélnem a boltban, meg hát nagyon- nagyon kell szurkolni a meccseken is. :-))))
Április elején volt a magyar kupa döntője, itt Szombathelyen, ahol a csapatunk 2. lett. Sajnos még mindig nem sikerült teljesen megemészteni az elvesztett döntőt, de ahogy sikerült, és már tudok írni róla, lesz élménybeszámoló képekkel együtt.