Életjel

Jó régen jártam a blogomon utoljára.
Indokom persze sok van, amik közül a legnyomósabb az, hogy nem nagyon volt gépem.
Azaz volt, de a gyermekem kezében, az övé ugyanis végleg tönkrement.
Azóta már kapott egy újat, utána pedig az én laptopom "betegeskedett".
Volt egy önként vállalt 1 hónap számüzetésem, amikor internet közelébe sem mentem, s meg kell mondjam, nem is nagyon hiányzott.
Lefoglaltam magam mással, el is csodálkoztam,mennyivel több szabadidőm van, ha nem gépezek.
Közben persze hímeztem szorgalmasan.
Elkészültem a spanyol táncosnővel, már nagyon- nagyon régen,valamikor februárban.

Azután pedig egy újabb Lanarte képbe böktem a tűmet,amit másodszor hímzek.
Az elkészült kép a nappalim falán van, és anyukám mindig gyönyörködik benne, ha belép a szobába. Ő az arab lány. Ekrü Hubert vásznat választottam alapnak, és az elmúlt 3,5 hónapban ezt böködtem. Nem gondoltam volna, hogy egyhuzamban kihímzem, és nem teszem félre valami új szerelem kedvéért. De jelentem, hogy ma délelőtt végeztem vele, pedig majd csak karácsonyra fogja anya megkapni. Sikerült titokban tartani előtte, mindig ködösítettem, ha azt kérdezte,mit hímzek éppen. Ezt is mutatom, még frissen ,melegen:

Lanarte: Spanish dancer

Az idei első hímzésemnek egy Lanarte képet választottam, a spanyol táncosnőt.
Az anyagot magam festettem, grafitszürke ruhafestékkel. Nem mertem bevállalni a feketét, a szemeim miatt. 14-es aidát választottam, tudtam, hogy később megbánom majd, hogy nem vászonra hímzem, de a sötét alap miatt jobbnak láttam az aidát.


A kép, amit mutatok , egy heti haladásomat, a múlt szombati állapotot tükrözi.
Azóta sajnos nem volt időm hímezni.
A kép vakuval készült, az alap természetes fénynél ennél sötétebb.
Nagyon jó hímezni, már lassan az arcához érek, azt pedig imádom böködni.