Vásárhelyi túra

Pénteken játszották a férfi kosárlabda bajnokságban az alapszakasz utolsó fordulóját.
A Falco Hódmezővásárhelyre látogatott.
Már az előző, Szolnok elleni meccs után kérdeztem Csabimtól, hogy elmegyünk-e. Persze nemleges választ kaptam, hiszen majdnem 400 kilométerre van tőlünk. Aztán csütörtök este megkérdezte tőlem, hogy még mindig el akarok-e menni. Naná, hogy igent mondtam.
Szabit kérni nekem persze már késő volt, így zárásra odajött a bolthoz, bepattantunk az autóba, és letekertünk Vásárhelyre. 18 órakor kezdődött a meccs, kezdésre éppen hogy beestünk. A többiek (lehettünk vagy 20-an szombathelyiek) már nagyon vártak minket.
A mérkőzésnek számunkra tétje már nem volt, és az utolsó helyezett ellen mondhatni kötelező volt a győzelem. A csapat nem vette félvállról a meccset, az első félidőben elhúztak 20 ponttal, és a továbbiakban már csak arra ügyeltek, hogy a különbség meg is maradjon.
Nagyon kevés néző volt, lehettünk úgy 250-en összesen. Sikerült nagyon jó hangulatot teremtenünk, végigszurkoltuk a meccset, sőt, néha a vásárhelyi B-középnek is besegítettünk. :-)
Nagyon aranyosak voltak, 10-14 éves fiucskák, elkelt nekik a segítség.
A végeredmény 100-119 lett, a LEGIO vezetőjének legnagyobb bánatára. Az ő beceneve ugyanis 117, és azt szerette volna , ha ennyi pontot dobunk.
Meccs után, mivel mi nem tudtunk lemenni a pályára, a csapat jött fel hozzánk megköszönni a szurkolást, és azt, hogy ennyit utaztunk értük.
Fél 9-kor indultunk haza, és majdnem 1 óra lett mire végül is lefeküdhettem.
3,5 órát tudtam aludni, mert szombat reggel dolgozni mentem.
De akkor is megérte ez a kirándulás.
Most egy kicsi szünet következik, aztán 1,5 hét múlva jön a rájátszás, Nyíregyháza ellen.
Az első meccs itthon lesz, aztán május 3-án újra útra kelünk, ezúttal Nyíregyháza felé.
Már alig várom.

Hímzést most nem mutatok, majd talán holnap. 2 RR-is itt van a nyakamon, jó lenne befejezni őket.