Életjel

Jó régen jártam a blogomon utoljára.
Indokom persze sok van, amik közül a legnyomósabb az, hogy nem nagyon volt gépem.
Azaz volt, de a gyermekem kezében, az övé ugyanis végleg tönkrement.
Azóta már kapott egy újat, utána pedig az én laptopom "betegeskedett".
Volt egy önként vállalt 1 hónap számüzetésem, amikor internet közelébe sem mentem, s meg kell mondjam, nem is nagyon hiányzott.
Lefoglaltam magam mással, el is csodálkoztam,mennyivel több szabadidőm van, ha nem gépezek.
Közben persze hímeztem szorgalmasan.
Elkészültem a spanyol táncosnővel, már nagyon- nagyon régen,valamikor februárban.

Azután pedig egy újabb Lanarte képbe böktem a tűmet,amit másodszor hímzek.
Az elkészült kép a nappalim falán van, és anyukám mindig gyönyörködik benne, ha belép a szobába. Ő az arab lány. Ekrü Hubert vásznat választottam alapnak, és az elmúlt 3,5 hónapban ezt böködtem. Nem gondoltam volna, hogy egyhuzamban kihímzem, és nem teszem félre valami új szerelem kedvéért. De jelentem, hogy ma délelőtt végeztem vele, pedig majd csak karácsonyra fogja anya megkapni. Sikerült titokban tartani előtte, mindig ködösítettem, ha azt kérdezte,mit hímzek éppen. Ezt is mutatom, még frissen ,melegen:

Lanarte: Spanish dancer

Az idei első hímzésemnek egy Lanarte képet választottam, a spanyol táncosnőt.
Az anyagot magam festettem, grafitszürke ruhafestékkel. Nem mertem bevállalni a feketét, a szemeim miatt. 14-es aidát választottam, tudtam, hogy később megbánom majd, hogy nem vászonra hímzem, de a sötét alap miatt jobbnak láttam az aidát.


A kép, amit mutatok , egy heti haladásomat, a múlt szombati állapotot tükrözi.
Azóta sajnos nem volt időm hímezni.
A kép vakuval készült, az alap természetes fénynél ennél sötétebb.
Nagyon jó hímezni, már lassan az arcához érek, azt pedig imádom böködni.

JJ Birthday Flowers RR 12.

Egy kicsit megkésve, de ideért hozzám Mannamari terítője.
Eredetileg decemberben fejeződött volna be ez az RR, de volt egy kis csúszás.
Ezért nem is időztem vele sokat, pénteken kaptam kézhez, és ma reggel a párom már el is vitte a postára.
Remélem, legkésőbb szerdán már Mannamari gyönyörködhet benne.
Én is megkaptam a saját kendőmet még decemberben, már csak a csipke hiányzik a széléről, és utána mutatom Nektek is.




Részemről ennek az RR-nek, és általában véve az RR-eknek vége.
Nem szándékozom az elkövetkezőkben ilyeneket hímezni, vagy ha mégis, akkor nagyon meggondolom, hogy kikkel hímzek együtt.

Dimensions: Fleurs de Paris

Pár napja elkészültem a DIM képemmel.
Szerettem volna még tavaly befejezni, de 2 napot átcsúsztam vele ebbe az évbe.
Nagyon jó volt hímezni, bár a végén a kontúr egy kicsit már nekem is sok volt.
Pedig szeretek kontúrozni, de komolyan.
Még mindig imádom, és ha egyszer erőt veszek magamon, a fekete változatot is ki fogom hímezni.
Csak hát a szemeim ugye nem tudom, hogy fogják bírni.
Jöjjenek a képek:

2010 első bejegyzése

Kívánok mindenkinek boldog, böködésben gazdag új évet!

Jó régen jártam erre, aminek a karácsony előtti hajtás volt az oka. Túléltem valahogy, holtfáradtan, de boldogan zártam be a boltot dec. 24-én délben. Az lebegett a szemem előtt, hogy utána január 12-ig pihenés következik.
Hát persze, ahogy Mónika elképzeli.
A karácsony a szokásos módon telt. Szenteste nálunk vacsiztak a nagyszülők. Vörösborban áztatott aszalt szilvával töltöttem karajt, és pulykamellet sütöttem egyben, mézes- diós kéreggel.
Nagy sikere volt mindkettőnek.
Karácsony első napján délelőtt nővéremék jöttek, majd mindannyian elmentünk anyáékhoz ebédelni. Ebéd után elmentünk keresztanyuékhoz, majd este a tesómékhoz.
Karácsony második napján pedig anyósoméknál ebédeltünk, még szerencse, hogy egy emelettel laknak feljebb, nem kellett messze menni.

Két ünnep közöttre egy kis Ausztriai kirándulást terveztünk, nem messzire, csak ide a környékre.
Persze nem lett belőle semmi.
Hétfő délelőtt kaptunk egy telefon, ami után jött a döbbenet, és a gyász.
Autóbalesetben meghalt Cece ( Horváth Zoltán) csapatunk centere. Nagyon jó ember, jó barát, és nem utolsó sorban egy nagyon jó játékos.
Hétfő, és kedd este közös gyertyagyújtáson emlékeztünk, szerdán pedig a baleset helyszínén állítottunk neki egy ideiglenes emlékhelyet.
Mindez a szilveszterünkre is rányomta a bélyegét, a tervezett buli elmaradt, csendben, itthon szilvesztereztünk.
Most, több, mint egy hét után már egy kicsit könnyebb. Juli, Zolika felesége nagyon kedves levelet írt nekünk, ami egy kicsit enyhít a fájdalmon.
Holnap még kemény lesz, Sopronba megyünk, ott lesz a temetés, szombaton pedig meccs, immár Cece nélkül. Nem merek még rá gondolni sem, mi lesz. A csapat összeomlott, most próbálja felrázni őket az edző több, kevesebb sikerrel.

Ezek után, ugye mondanom sem kell, mennyire ment a hímzés. Hát nem nagyon. Néztem a mintaívet, de mindig Cece arca volt a szemem előtt.
Azért sikerült befejeznem a DIM képemet. 2 napig kontúroztam, a végén már azt hittem, hogy befonom a szemöldökömet is, annyira nem volt hozzá kedvem.
Képet nem tudok igazán jót mutatni, mert nincs természetes fény, ezért bocsi.

Van még "tartozásom", a tavalyi hímzéseim, és az idei tervek, azokról majd egy kicsit később.

Fleurs de Paris

Gyorsan mutatom, hol tartok a DIM képemmel, már vagy három hete. (Azóta sajnos nem volt időm hímezni.)
Már nincs sok hátra, a félkeresztek, és a kontúr, de biztos, hogy az már csak karácsony után fog elkészülni. :-((( Pedig nagyon hiányzik a hímzés, de egyszerűen nincs időm, erőm, energiám......
December 24-én délig folyamatosan dolgozom, minden nap. De utána majd csak január 12-én kezdek.
Szerintetek mit fogok csinálni a sok- sok szabadidőmben???????????? :-)))))

Még nem mutattam a teás Lanarte képet keretezve. A keret a nővérem munkája, szülinapomra kaptam ajándékként.

Végül pedig egy gyors kép az adventi "koszorúmról".

SWAP 3.

A héten útnak indítottam LAndinak Miskolcra az ajándékát.
A kérdőívben körülírta, hogy mit szeretne, így egy Dimensions bannert készítettem neki.
Lapult még a csomagban saját készítésű filc karácsonyfadísz, gombostű, egy kis csipke, és fincsi csoki.
Remélem, sikerült neki örömet szereznem.