2007. november 12., hétfő

Titanic kiállítás




Szandrám nagyon meglepett, mikor elmondta, hogy mit kér szülinapjára. Az volt a kívánság, hogy szeretne elmenni a Titanic kiállításra. Nagyon örültem, mert én is szerettem volna megnézni, de tisztában voltam vele, hogy nem lenne egy olcsó kanyar (üzemanyag, autópálya matrica, belépők),
ezért nem is mondtam itthon. De így, mivel ez volt a kívánság, természetesen elmentünk.

A beszállókártyám szerint egy Mrs Martin Luther Ball nevezetű , 38 éves bristoli hölgy voltam, aki a II. osztályon utazott sógorával együtt. A férjem halála után szerettem volna a floridai Jacksonvillbe költözni nővéremhez, és családjához. A katasztrófát a sógorommal együtt túléltem.

A kiállítás nagyon tetszett, egyszerűen hihetetlen volt a sok, óceán mélyéről felhozott használati tárgy : bőrtáska, porcelánok, cipő, szemüveg, névjegykártya, ékszerek, ....
Nagyon jó volt a kiállítás felépítése, a hajó tervezéstől, az építésen, az első úton át egészen a katasztrófáig.
Nem bántuk meg, hogy elmentünk.
Ha már a millenárison voltunk, megnéztük még a csodák palotáját is. A jövő háza sajnos hétfőn zárva tart, így opda nem tudtunk bemenni.

Nincsenek megjegyzések: