Ajándékba készült

Hétfőn hímeztem ezeket az apróságokat. Egy kis ollóőrt, ollótartót, és tűpárnát.
Természetesen egy kis ollót is kapott az ajándékozott,aki nem más,mint Anyukám.
Ő kapta névnapjára.

Jelentkezem

Hosszú idő után újra rászántam magam egy bejegyzésre.
Ennek oka is van, mégpedig az , hogy egy nagyon jó hangulatú keresztszemes- horgolós- kötős- gyöngyözős talin vettem részt. Ugye, aki ritkán jár, és nézelődik a blogok közt, az magára vessen.
Mert egész eddig nem tudtam arról, hogy tőlünk egy buszmegállónyira ilyen jó hangulatú kis összejövetelek vannak. Egyetlen dolgot sajnálok nagyon, hogy Évivel nem találkozhattam újra, mert ő már útra kelt a világ másik végére.
De itt volt Jucus, Kata, Ami, Kriszti, Klaudia, Soleil, akiknek a munkájában gyönyörködhettem.
Köszi lányok ezt a szép délutánt, ami biztosan nem az utolsó lesz, mert két hét múlva újra ott leszek.
Most jöjjenek a képek:







Gyönyörűségeket láttam, Jucus és Kriszti Dimensions képén már így félkészen is látszik, hogy mennyire szép lesz, ha elkészül.
Klaudia munkájáról sajnos nincs fotóm, de a blogján megnézhetitek.
Soleil x szemes hímzései is gyönyörűek, a HAED képe meseszép lesz, ha egyszer elkészül.
A kendői pedig egyenesen csodaszépek. Ha délután lesz egy kis időm, elmegyek valamilyen fonal után kajtatani, mert nekem is kell ilyen. (Valamikor rengeteget kötöttem, azt hiszem ideje újra nekiállnom.)
Ami munkáiról sajnos lemaradtam, mint ahogy Kriszti keretezett képéről is.

Én horgolást vittem magammal, karácsonyfára készítek díszeket, azon ügyködtem. Xszemest már lassan 1 hónapja nem hímeztem, egészen tegnapig. Mert a csajok olyan szorgosan böködték mellettem a saját munkáikat, hogy tegnap reggel én is elővettem Samanthát. Ezen dolgozgatok mostanság:

Életjel

Jó régen jártam a blogomon utoljára.
Indokom persze sok van, amik közül a legnyomósabb az, hogy nem nagyon volt gépem.
Azaz volt, de a gyermekem kezében, az övé ugyanis végleg tönkrement.
Azóta már kapott egy újat, utána pedig az én laptopom "betegeskedett".
Volt egy önként vállalt 1 hónap számüzetésem, amikor internet közelébe sem mentem, s meg kell mondjam, nem is nagyon hiányzott.
Lefoglaltam magam mással, el is csodálkoztam,mennyivel több szabadidőm van, ha nem gépezek.
Közben persze hímeztem szorgalmasan.
Elkészültem a spanyol táncosnővel, már nagyon- nagyon régen,valamikor februárban.

Azután pedig egy újabb Lanarte képbe böktem a tűmet,amit másodszor hímzek.
Az elkészült kép a nappalim falán van, és anyukám mindig gyönyörködik benne, ha belép a szobába. Ő az arab lány. Ekrü Hubert vásznat választottam alapnak, és az elmúlt 3,5 hónapban ezt böködtem. Nem gondoltam volna, hogy egyhuzamban kihímzem, és nem teszem félre valami új szerelem kedvéért. De jelentem, hogy ma délelőtt végeztem vele, pedig majd csak karácsonyra fogja anya megkapni. Sikerült titokban tartani előtte, mindig ködösítettem, ha azt kérdezte,mit hímzek éppen. Ezt is mutatom, még frissen ,melegen:

Lanarte: Spanish dancer

Az idei első hímzésemnek egy Lanarte képet választottam, a spanyol táncosnőt.
Az anyagot magam festettem, grafitszürke ruhafestékkel. Nem mertem bevállalni a feketét, a szemeim miatt. 14-es aidát választottam, tudtam, hogy később megbánom majd, hogy nem vászonra hímzem, de a sötét alap miatt jobbnak láttam az aidát.


A kép, amit mutatok , egy heti haladásomat, a múlt szombati állapotot tükrözi.
Azóta sajnos nem volt időm hímezni.
A kép vakuval készült, az alap természetes fénynél ennél sötétebb.
Nagyon jó hímezni, már lassan az arcához érek, azt pedig imádom böködni.

JJ Birthday Flowers RR 12.

Egy kicsit megkésve, de ideért hozzám Mannamari terítője.
Eredetileg decemberben fejeződött volna be ez az RR, de volt egy kis csúszás.
Ezért nem is időztem vele sokat, pénteken kaptam kézhez, és ma reggel a párom már el is vitte a postára.
Remélem, legkésőbb szerdán már Mannamari gyönyörködhet benne.
Én is megkaptam a saját kendőmet még decemberben, már csak a csipke hiányzik a széléről, és utána mutatom Nektek is.




Részemről ennek az RR-nek, és általában véve az RR-eknek vége.
Nem szándékozom az elkövetkezőkben ilyeneket hímezni, vagy ha mégis, akkor nagyon meggondolom, hogy kikkel hímzek együtt.

Dimensions: Fleurs de Paris

Pár napja elkészültem a DIM képemmel.
Szerettem volna még tavaly befejezni, de 2 napot átcsúsztam vele ebbe az évbe.
Nagyon jó volt hímezni, bár a végén a kontúr egy kicsit már nekem is sok volt.
Pedig szeretek kontúrozni, de komolyan.
Még mindig imádom, és ha egyszer erőt veszek magamon, a fekete változatot is ki fogom hímezni.
Csak hát a szemeim ugye nem tudom, hogy fogják bírni.
Jöjjenek a képek:

2010 első bejegyzése

Kívánok mindenkinek boldog, böködésben gazdag új évet!

Jó régen jártam erre, aminek a karácsony előtti hajtás volt az oka. Túléltem valahogy, holtfáradtan, de boldogan zártam be a boltot dec. 24-én délben. Az lebegett a szemem előtt, hogy utána január 12-ig pihenés következik.
Hát persze, ahogy Mónika elképzeli.
A karácsony a szokásos módon telt. Szenteste nálunk vacsiztak a nagyszülők. Vörösborban áztatott aszalt szilvával töltöttem karajt, és pulykamellet sütöttem egyben, mézes- diós kéreggel.
Nagy sikere volt mindkettőnek.
Karácsony első napján délelőtt nővéremék jöttek, majd mindannyian elmentünk anyáékhoz ebédelni. Ebéd után elmentünk keresztanyuékhoz, majd este a tesómékhoz.
Karácsony második napján pedig anyósoméknál ebédeltünk, még szerencse, hogy egy emelettel laknak feljebb, nem kellett messze menni.

Két ünnep közöttre egy kis Ausztriai kirándulást terveztünk, nem messzire, csak ide a környékre.
Persze nem lett belőle semmi.
Hétfő délelőtt kaptunk egy telefon, ami után jött a döbbenet, és a gyász.
Autóbalesetben meghalt Cece ( Horváth Zoltán) csapatunk centere. Nagyon jó ember, jó barát, és nem utolsó sorban egy nagyon jó játékos.
Hétfő, és kedd este közös gyertyagyújtáson emlékeztünk, szerdán pedig a baleset helyszínén állítottunk neki egy ideiglenes emlékhelyet.
Mindez a szilveszterünkre is rányomta a bélyegét, a tervezett buli elmaradt, csendben, itthon szilvesztereztünk.
Most, több, mint egy hét után már egy kicsit könnyebb. Juli, Zolika felesége nagyon kedves levelet írt nekünk, ami egy kicsit enyhít a fájdalmon.
Holnap még kemény lesz, Sopronba megyünk, ott lesz a temetés, szombaton pedig meccs, immár Cece nélkül. Nem merek még rá gondolni sem, mi lesz. A csapat összeomlott, most próbálja felrázni őket az edző több, kevesebb sikerrel.

Ezek után, ugye mondanom sem kell, mennyire ment a hímzés. Hát nem nagyon. Néztem a mintaívet, de mindig Cece arca volt a szemem előtt.
Azért sikerült befejeznem a DIM képemet. 2 napig kontúroztam, a végén már azt hittem, hogy befonom a szemöldökömet is, annyira nem volt hozzá kedvem.
Képet nem tudok igazán jót mutatni, mert nincs természetes fény, ezért bocsi.

Van még "tartozásom", a tavalyi hímzéseim, és az idei tervek, azokról majd egy kicsit később.